| Singular | Dual | Plural |
| Nominative |
ब्राह्मणता
brāhmaṇatā
|
ब्राह्मणते
brāhmaṇate
|
ब्राह्मणताः
brāhmaṇatāḥ
|
| Vocative |
ब्राह्मणते
brāhmaṇate
|
ब्राह्मणते
brāhmaṇate
|
ब्राह्मणताः
brāhmaṇatāḥ
|
| Accusative |
ब्राह्मणताम्
brāhmaṇatām
|
ब्राह्मणते
brāhmaṇate
|
ब्राह्मणताः
brāhmaṇatāḥ
|
| Instrumental |
ब्राह्मणतया
brāhmaṇatayā
|
ब्राह्मणताभ्याम्
brāhmaṇatābhyām
|
ब्राह्मणताभिः
brāhmaṇatābhiḥ
|
| Dative |
ब्राह्मणतायै
brāhmaṇatāyai
|
ब्राह्मणताभ्याम्
brāhmaṇatābhyām
|
ब्राह्मणताभ्यः
brāhmaṇatābhyaḥ
|
| Ablative |
ब्राह्मणतायाः
brāhmaṇatāyāḥ
|
ब्राह्मणताभ्याम्
brāhmaṇatābhyām
|
ब्राह्मणताभ्यः
brāhmaṇatābhyaḥ
|
| Genitive |
ब्राह्मणतायाः
brāhmaṇatāyāḥ
|
ब्राह्मणतयोः
brāhmaṇatayoḥ
|
ब्राह्मणतानाम्
brāhmaṇatānām
|
| Locative |
ब्राह्मणतायाम्
brāhmaṇatāyām
|
ब्राह्मणतयोः
brāhmaṇatayoḥ
|
ब्राह्मणतासु
brāhmaṇatāsu
|